Egy LMBTQI fiatalokkal együtt szervezett kampány stratégiáját tervezzük, így különösen időszerű egy azt elemző cikk, hogy mi támogatja leginkább az LMBTQI fiatalok lelki egészségét.
Sajnos az nem újdonság, hogy az LMBTQI fiatalok (és nem is csak a fiatalok, de ők nyilvánvalóan még sérülékenyebbek) gyakran bántalmazással és elutasítással találkoznak a környezetükben, ami árt a lelki egészségüknek. Érdemes tehát azzal foglalkozni, hogy hogyan lehet segíteni őket, hogy a lehető legjobban vészeljék át a nehézségeket. Az Arizonai Egyetem kutatói erre keresték a választ egy 2017-es kutatásukban. És ami kiderült: az LMBTQI fiatalok számára kulcsfontosságú, hogy találkozzanak más LMBTQI fiatalokkal, egy közösség részei lehessenek.
A kutatók 245 LMB fiatal előbújással kapcsolatos tapasztalatait vizsgálták meg*: hogyan küzdöttek meg azzal a helyzettel, hogy elutasítással találkoztak a családjukban és a tágabb közösségükben, és milyen stratégiák segítették őket a megküzdésben. A stratégiákat 3 csoportba osztották:
1. LMBTQI-specifikus stratégiák: pl. információkeresés LMBTQI témákról, kapcsolódás valamilyen LMBTQI csoporthoz;
2. alternatíva (választási lehetőség) - kereső stratégiák: pl. új barátok vagy új lakóhely keresése (főiskolásként, egyetemistaként, munkát vállalva);
3. kognitív (gondolkodáson alapuló) stratégiák: pl. stresszcsökkentő technikák alkalmazása, a jobb jövő elképzelése.
A kutatás eredményei szerint csak az 1. csoportba tartozó stratégiák segítették az LMB fiatalokat abban, hogy lelkileg egészségesebbek legyenek, vagyis kevésbé legyenek hajlamosak a depresszióra, és magasabb legyen az önbecsülésük. Ráadásul az 1. stratégiát alkalmazók nagyobb számban maradtak is a középiskolában: kisebb volt körükben a lemorzsolódás veszélye, ami azt jelenti, hogy megküzdési stratégiájuk kihatással van az egész további életükre.
A kutatás vezetője, Russell Toomey szerint az eredmény nem is annyira meglepő: az LMBTQI fiataloknak szükségük van rá, hogy tartozzanak valahová, hogy egy közösség tagjának érezzék magukat.
Mivel a stresszfaktorokat (az őket zaklatókat, bántalmazókat) nem tudják kontrollálni, ha pusztán arra gondolnak, hogy "később jobb lesz", egyrészt könnyebben belesüllyednek a tehetetlenség érzésébe, másrészt sokkal inkább a nehézségekre fókuszálnak, ami inkább csak növeli a stresszt.
Egy amerikai újságíró, Dan Savage 2010-ben indította el az "It get's better" (kb. Hidd el, jobb lesz) kampányt, mert abban az évben különösen sok olyan LMBTQI fiatal követett el öngyilkosságot, akit zaklatás ért. A kampányban több ezer LMBTQI felnőtt beszélt a korábbi nehézségeiről, és arra biztatta a fiatalokat, hogy viseljék türelemmel a nehéz éveket, mert majd jobb lesz. Ám a friss kutatás szerint ez önmagában nem jelent igazán nagy segítséget. A kutatás vezetője ugyanakkor hozzátette: ez nem ilyen egyszerű. Az, hogy emberek LMBTQI identitása láthatóvá válik, megosztják a történeteiket, hozzájárul a közösség fejlődéséhez -- tehát a kampány igenis használhat az érintett fiataloknak. De fontos hozzátenni: ugyanilyen lényeges, hogy legyenek olyan kampányok, amelyek segítenek jobbá tenni a dolgokat. Ehhez sok eszköz áll rendelkezésre: pl. iskolai programok, LMBTQI-hetero klubok (gay-straight alliances, melegek és támogatóik klubja) megszervezése. Azokban az iskolákban, ahol van ilyen klub, az LMBTQI diákok általában jobban érzik magukat: az ilyen intézmények biztonságosabbak, kevésbé jellemző rájuk a zaklatás jelenléte.
Érdemes és fontos a családok számára is rendelkezésre bocsátani olyan oktatási anyagokat, amelyek segíthetnek helyreállítani az esetenként megromlott kapcsolatokat. Az LMBTQI fiatalok lelki egészségére a család attitűdje van a legnagyobb hatással. Még ha nem is lesz minden családtagból lelkes támogató, a megfelelő oktatási anyagok sokat segíthetnek a fiatal LMBTQI családtagok elfogadásában.
A kutatás vezetője reméli, hogy eredményeikből tanulnak az iskolák és a tanárok. Mivel az LMBTQ-specifikus megküzdési stratégiák segítenek az iskolában maradásban is, az iskoláknak támogatniuk kell az LMBTQ iskolai klubokat és oktatási programokat vagy más segítő eszközöket. Nem véletlen, hogy számos tanulmány azt találta: ha a tanterv részei az LMBTQI emberekről tartott órák, az iskola biztonságosabb és jobban meg tudja tartani az LMBTQI diákokat.
Alapvetően fontos, hogy az iskolák hogyan reagálnak az LMBTQ-ellenes zaklatásra és bántalmazásra: annyi a céljuk, hogy az érintett diák menjen át egy másik iskolába, vagy proaktívan tesznek azért, hogy minden gyermek biztonságos és elfogadó közegben tanulhasson.
Ha pedig egy iskolában nincs LMBTQI-támogató klub és a városban sincs LMBTQI csoport, a szülők sokat segíthetnek abban, hogy gyermekük megtalálja legalább a megfelelő online forrásokat.
* Ebben a kutatásban valamiért csak LMB fiatalokat kérdeztek meg, a transz fiatalok válaszai hiányoznak.
