“Bármi lehet belőle?”-ezt a kérdést tesszük fel a Háttér tavaly megjelent kiadványának borítóján.
A kutatási jelentés a hazai LMBTQI emberek tapasztalataira építkezve tesz javaslatokat a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés felszámolására. Olyan hagyományosan heteronormatív terekbe is bepillantást enged LMBTQI szemszögből, mint a pedagógusi pálya vagy a rendőrség, de több nagyvállalat munkatársa és fizikai munkát végző személy is beszélt a kutatás során a tapasztalatairól. A kutatás hangsúlyozza a HR-munkatársak szerepét az esélyegyenlőség megteremtésében és ismerteti az LMBTQI emberekre és a munkahelyi hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó jogszabályokat is. A kiadvány ingyenesen letölthető weboldalunkról, vagy megrendelhető a hatter@hatter.hu email címen.
A kutatás megszólalóinak történeteiből válogattunk:
“Van, hogy LMBT-inkluzívnak hirdeti magát egy munkahely, de ilyen helyen is volt, hogy a munkavállalók úgy élték meg, hogy azért ez nem annyira van így.”
Nóra, pszichológus, terapeuta
“Nem bírtam tovább dolgozni a munkahelyemen, mert folyamatosan homofób, xenofób és szexista megjegyzéseket tettek. Végül teljesen összeroppantam. Felálltam, és soha többé nem mentem be dolgozni, azóta alkalmi munkákból élek egy éve.”
33 éves, civil szférában dolgozó interszexuális válaszadó
“Veszélyként éli meg a társadalom, hogy egy LMBTQI pedagógus dolgozik, és nagyobb a rejtőzködés.”
Benedek, 60 éves, pedagógus, budapesti meleg férfi
“Férfiak esetében a perifériára kerül a férfitársadalomban, a rendőri társadalomban, aki meleg. (...) Egyszerűen megvetik és kiközösítik a meleg pasikat, például nem ülnek vele egy autóba, nem mennek el vele sörözni, össze lesz kenve az öltözője (szövegeket írnak fel rá, fogkrémet nyomnak bele, kárt tesznek a cuccaiban, klasszikus károkozás, megfélemlítés eszközeivel élnek). Nem kell melegnek lennie, konkrétan a gyanú is elég. ...Megalázó viccelődés tárgya folyamatosan, ezért nem is vállalják fel a meleg kollégák magukat. Csak a rendőri felsővezetők és a tiszti állomány tagjai közül kerültek ki azok, akik vállalták. Közrendesek közt nincs meleg, nem vállalható ott.”
Zoltán, 50 éves rendőr
“A következő évben, hogy volt ez a balhé, kirendelték őket a felvonulásra, és ott álltak többen, ott szidták a melegeket. Ahogy azt kell. Hát ilyen a falkaszellem, be kell tagozódni. Aztán meg az egyik megtalálta a másikat egy társkereső oldalon, és aztán elmondta nekem, hogy ő nem is gondolta volna, hogy a Zoli is meleg.”
Péter, 52 éves volt rendőr, meleg férfi
“Én meg egyszer csak azt gondoltam, hogy dehogy fogok fehér köpenyben mászkálni! Az a női munkaruha. A saját farmeromban és pólómban mászkáltam csaknem egy évig, ledobtam a kabátomat és a táskámat az étkezőben. Aztán jött egy ellenőrzés, és kint kellett várnom. Utána megkérdeztem a főnököt, hogy mikor adnak munkaruhát. Egy hét múlva adtak. Akkor már visszajött a régi művezető, nem tudta hova tenni az egészet, nagyon nehezen barátkozott meg a dologgal. Jó dolgozó vagyok, ez azért segített valamennyit. Egész apró, de határozott lépésekkel haladtam továbbra is, mindenkivel kedves és segítőkész voltam, és keményen dolgoztam. Egyszer csak az egyik kolléga odajött, és azt mondta: „De nagy bunkók voltunk veled idáig!” – és kezet fogott velem.”
Leon, 35 éves transz férfi
A KIADVÁNY INGYENESEN LETÖLTHETŐ A HÁTTÉR HONLAPJÁRÓL >>
“Bár én nőként definiálom a nemi identitásom, de meglehetősen „férfiasan” (erre nincs jobb szó) öltözködöm. Ezt eddig minden munkahelyemen engedték, legfeljebb furának tartottak, de csak egy bizonyos határig (pl. rám szóltak, hogy egy hivatalos eseményre „öltözzek már úgy, mint egy hölgy”), pedig a saját stílusomban vannak megfelelő és elegáns ruháim. Nekem az öltözködéssel rendszeresen problémáim vannak, és bár nyílt atrocitás nem ért eddig, de sokszor úgy érzem, lenéznek ezért.”
24 éves, oktatási asszisztens, leszbikus nő
“Ez tipikusan problematikus terület: a munkahelyen mennyire viccelődnek. És hogy akkor most szóljon-e érte. Vállalja fel, hogy akkor ő hőzöng egy viccen? Szóljon vagy ne? Ha nem szól, rosszul érzi magát... Ez egy plusz feszültséget jelent.”
Nóra, pszichológus, terapeuta
“Idén elvégeztem a Melegség és Megismerés programot. A tréningen megismert módszertan és személyes élmények alapján összeállítottam egy speciális LMTB workshopot, amit május 17-re, a homofóbia-ellenes világnap alkalmából hirdettem meg a munkatársaim számára. A hivatalosan képviselt szervezeti kultúra és hozzáállás persze adott volt,hisz az anyacégnél alapérték a sokszínűség és a befogadás, van hátrányos megkülönböztetést tiltó esélyegyenlőségi nyilatkozatuk is, amiben többek között fel van sorolva a szexuális irányultság és a nemi identitás is. A workshopra a dolgozók kb. 8%-a jött el, és a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Olyannyira, hogy szerveztem egy második workshopot is, hasonló részvételi aránnyal. A beszélgetések utáni kérdőíveken pedig a válaszadók mindegyike kifejezte szándékát, hogy a jövőben szívesen vállal támogató szerepet abban az LMBT támogatói munkacsoportban, amely nemrég alakult a mi üzleti régiónkban. A workshopot megelőzően a cég összes helyi vezetőjével beszéltem, akik mind támogatásukról biztosítottak, és pont emiatt még az év elején szerveztünk a vezetőségnek egy tréninget is, melyet az európai LMBT munkavállalói hálózat vezetőjével tartottunk, és azt a témát járta körül, hogy hogyan lehet a leghatékonyabb módon támogatni a meleg munkavállalókat. Idén tehát még a belső támogatói rendszer építésére fókuszálunk, de remélem, hogy jövő nyáron már nem lesz probléma a nyilvánosság felé való kiállás sem, és a mi cégünk is képviselteti majd magát a Pride-on, mint pl. a Google. “
(multinacionális cég HR-alkalmazottja, évek óta él együtt azonos nemű élettársával)
HA SZERETNÉD, HOGY MÉG TÖBB KUTATÁST KÉSZÍTHESSÜNK AZ LMBTQI EMBEREK ITTHONI HELYZETÉRŐL, TÁMOGASD A MUNKÁNKAT! >>
Keress minket a Facebookon is! >>
